Ajándék süti

Kihívás

Sütit sütök valakinek.

Eredmény

Megerősítem a köztünk lévő kapcsolatot.

Ha Magyarországon mindenki csinálná

Senki nem érezné úgy, hogy nincs köze senkihez.

Adatok


10 pont


Bevállalnád? Lépj be!

Összes megtakarítás

Kevés barát, kevés gesztus

A magyar társadalmat jellemző bizalomhiány (a magyarok 56%-a szerint az emberekben nem lehet megbízni), vagy az a tény, hogy százból öten nélkülözik az olyan közeli emberi kapcsolatokat, akikkel baj esetén meg tudnák osztani a problémájukat, jól jelzik, igen nagy baj van.

A 2008-as Magyar lelkiállapot tanulmánykötet tanulságai szerint a kilencvenes éves óta Magyarországon fokozódott a lelki bizonytalanság, a depresszió, az ellenségeskedés. Négyből hárman úgy véljük, hogy nem lehet megbízni senkiben sem, és ötből négyen, hogy az emberek alapvetően önzők, gonoszak és nem törődnek egymással.

Mindez igen problémás, mert a bizalmatlanság és rossz társadalmi közérzet állandó stresszforrás, ami megnyilvánul mind az öngyilkosságok, mind a depressziós tünetek magas számában.

Bár nem ez az egyetlen oka, de fontos szerepet kap a tünetegyüttes kialakításában az, hogy jó és élő társadalmi kapcsolatokban nem állunk valami jól. Jellemzően nem járunk össze sem szomszédainkkal, sem barátainkkal. Egy 2006-os tanulmány szerint pedig átlagosan minden harmadik magyar állampolgárnak egyáltalán nincs barátja. Igényünk persze talán még lenne rá, de a kutatók szerint tenni már nem szívesen teszünk érte.

Hoztam egy kis sütit…

Pedig néhány apró figyelmesség hegyeket tudna megmozgatni. A legtöbb embernek ugyanis egyszerűen az a baja, hogy nem veszik körbe a szeretet és odafigyelés apró jelei, nem kap jelzéseket, hogy van, aki kedveli, s van, akinek számít személye. Így viszont esélye sincs annak, hogy meginduljon a kölcsönösségek láncolata, amiből jó kapcsolatok és szerencsés esetben még barátságok is kinőhetnek.

Az egyén egyszerűen elszigetelődik, és szépen lassan – a saját maga védelmének érdekében – maga is érzéketlenné válik a külvilág iránt, ő sem fog tudomást venni róla, hogy milyen fontosak lennének a mások felé tett apró gesztusok.

A figyelmesség sokféleképpen megnyilvánulhat: szavakban, tettekben, apró ajándékokban – vagy épp egy kis süteményben. Utóbbiban az a legszebb, hogy nem egyszerűen veszek valamit a másik számára: a süteményt, még ha valami egészen egyszerűtől is van szó, meg kell sütni. Az én konyhámból jön, az én ízlésem szerint. Azaz a süteménnyel tényleg magamból adok valamit.

Mire jó a süti?

Bár az ajándékozást illetően számos társadalomtudományi és közgazdaságtani elmélet született már, a dolgot nem érdemes túlmagyarázni. Ha valakinek ajándékba sütök és adok egy kis süteményt, az egyszerűen jófejség. Az se baj, ha van mögötte némi „hátsó szándék”: ezzel

  • fejezem ki, hogy nyitni szeretnék felé;
  • köszönöm meg a segítségét;
  • jelzem tiszteletemet, rajongásomat, szeretetemet.

Süteményt lehet adni alkalomhoz kötötten (pl. karácsonyra, születésnapra), de akár csak úgy is.

A dologhoz nem kell más, mint egy jó recept, pár óra és a szükséges alapanyagok. Megéri a fáradságot!

micimacko